22. rész

2 hét telt el Emily halála óta, mindenki maga alatt van Noel teljesen kifordult magából Matt és Benjamin próbálják vissza hozni az életbe de eddig esélytelen. Ashley még itt maradt 1 hetet, a szüleim mindent megtesznek hogy legyen életkedvem de már belefáradtak.

Délután Noelhez megyek most megyek először azóta. Az iskolát ott hagyta a szüleivel össze veszett és senkire nem hallgat.

- Hova mész Lola? - szólt a nappaliból apa.

- Noelhez. - rá se nézve válaszoltam és indultam el.

Nem tudom hogy segíthetnék Noelnek, ez mindenkinek nehéz most, a buszon ülve nézni a sok boldog baráti csapatot egykor mi is ilyenek voltunk. De most csak idegenek vagyunk egymásnak.

Noelék háza előtt néztem Noel szobájának a ablakát, ami mostanra egy redőnyös sötét szoba lett. Zsebre rakott hideg kezemmel csengetni kezdtem. Nem nyitottak ajtót, tudtam hogy Noel itthon van addig csengettem míg ki nem nyitotta.

- Mit akarsz? - résnyire nyitott ajtó mellett állt rá sem lehetett ismerni, kócos bozontos haj, borostás arc, ki sírt vörös szemek, cigi füsttől bűzlő ruhák. Nem értettem velem mért lett ilyen.

- Be mehetek? - szótlanul nagyobbra nyitott az ajtót ő pedig a szobájába indult. Utána mentem egy kicsit megrémültem a szobája látványától, Emilyvel közös képek tele volt vele a fal. Reakcióm eléggé érdekesre sikerült neki álltam az összeset letépkedni.

- Lola mit csinálsz? - kapott el Noel hogy hagyjam abba.

- Noel, ez igy nem mehet tovább. - dobtam ki a képeket.

- Ezért jöttél ide? Hogy tönkre tegyél mindent? Akkor mehetsz is. - mutatott az ajtó felé.

- Megbolondultál! Mindenkinek nehéz de amit te csinálsz az már betegség. - üvöltöztem vele.

Leült az ágyára,rá gyújtott szavait keresgélte.

- Nekem ez így nem megy tovább, az egész város rá emlékeztet. - kezdett el sírni.

- Mégis mit akarsz csinálni? - ültem le mellé.

- Itt hagyni mindent, és új életet kezdeni. sétált az ablakhoz és a kis résnyire felhúzott redőnyön keresztül kinézett.

21. rész

Beértünk a kórházba Noel végig fogta a kezem, megnyugtató érzés volt,egyből a recepcióshoz mentünk
- Jó napot! Emily Devensont nem rég hozták be.- szólalt meg Noel.
- Foglaljanak helyet és szólunk.
- Rendben, köszönöm.
Leültünk a váróba, Noel a combjaira támaszkodott és lehajtott fejjel csöndben ült.
Nagyon megrázó érzésem volt, 10 percre rá jött ki az orvos Noel beszélt vele annyit láttam hogy az orvos lehajtott fejjel megfogja Noel vállát és Noel a földre zuhan.
Abban a pillanatban oda rohantam és tudtam mi a helyzet. MEGHALT.
Ezt leírhatatlan egy legjobb barátot elveszíteni mind ketten a földön ücsörögve csak sírtunk.
Matt és Ashley jöttek mellénk és szedtek fel minket kibírhatatlan érzés. Noel berohant a kórterembe ahol Emily holtteste volt letakarva az ajtó küszöbéről néztem ahogy Noel végig simítja a fehér derű arcát ami már nem fog ránk mosolyogni többet.
Nem akartunk elmenni mellőle. Az orvosok felhívtak Emily szüleit és azonnal ide jöttek.
Én tudni akartam az igazságot mitől halhatott meg egyszer csak mikor semmi baja nem volt.
- Oh Lola.- ölelt át az anyukája éreztem olyat mint még soha összetört lélek az egyetlen gyermek volt.
- Tudni szeretném miben halt meg. - törölgettem a szemem.
De mindenki csak lehajtott fejjel meredt maga elé. Ekkor lépet be az apukája ő erősebb csak tud valamit mondani.
- Miben halt meg Emily?...
- Szív betegséggel született, mű szíve volt már az utóbbi évekbe, tudta hogy nem sok ideje van hátra.- fogta meg a vállam.
Hallottatok meg jobban csak sírni tudtam. Ürességet éreztem belül.

20.rész

Péntek

Ma korábban keltem mint szoktam, a többiek még aludtak ezért úgy döntöttem lemegyek a nappaliba Tv-t nézni. Lekúsztam lassan a lépcsőn először a konyhába vettem az irányt, benéztem a hűtőbe elővettem a narancs levet és mikor becsuktam a hűtő ajtót Noel állt mögötte.

- Jézusom, ne csináld ezt többször.

- Bocsi, csak már régóta fent voltam, és mikor hallottam hogy valaki lejön gondoltam akkor már én is.

- Mi a terv mára?- adtam át neki is egy pohár üdítőt.

- Te vagy a program szervező neked kell tudni.- kortyolgatott bele a pohárba.

Megvontam a vállam és a nappaliba mentem, utánam jött Noel is és ketten filmeztünk.

- Már csak 4 hét van a suliból.

- Nekem nem is tűnt hosszúnak.

- Jó hát mivel te nem rég jöttél.- vonta fel a szemöldökét.

- Jövőre hova fogsz menni?-fordultam felé.

- Tánc suliba szeretnék.-vonta meg a vállát.

- És az mért baj?

-A szüleim azt akarják hogy fősulira menjek, de a tánc jobban vonz.

- Hééé, ti mióta vagytok fent?- jött mellénk Emily,de szerintem még aludt.

- Nem rég óta.- mosolyogtam rá.

- Ti ne tudom hogy vagytok vele de én fázok.- bújt hozzám Emily.

- Jól vagy?- fogtam meg a homlokát.

- Nagyon fáj a fejem.

- Noel, van itt lázmérő?

- Mindjárt keresek.- ugrott fel a kanapéról.

- Nem, nem kell nincs már semmi bajom. Látjátok tök jól vagyok.- kezdett el táncikálni.

- Emily egyáltalán nem vagy jól.- álltam fel mellé.

- Nem, tényleg nem.- és ezzel a mondattal a végére érve össze esett.

- Emily!!!- térdeltem le mellé a földre. -Noel hívd a mentőket. 

Zokogtam, nem tudtam megszólalni ahogy láttam Noelt kétségbe esetten állt felettünk közben telefonált.
-  Nem sokára ki érnek, addig azt mondták próbáljuk felébreszteni. 
Persze Noel próbálkozott, de én csak sírni tudtam mi van Emilyvel tegnap még semmi baja nem volt. A többiek is közben lejöttek próbáltak segíteni, esélytelen Emily nem kelt fel.
- Matt, itt vannak a mentők. - fogta meg a vállát Ashley.
- Lola gyere onnan.- húzott el Noel.
- Neeem, Noel hagyj békén..Nem hagyhatom magára.
- Lolaaaa hagyd abba. Lolaaaa.
Végig néztem ahogy elviszik, borzasztó érzés nem kívánom senkinek, Noel végig át karolva fogott éreztem hogy mellette biztonságban vagyok megfordultam és át öleltem.
- Most mi lesz vele? - szipogtam.
- Nem lesz semmi baj, menj fel öltözz át én addig beszélek a mentősökkel. -nyugtatott meg.
Fel siettem az emeletre, nem gondolkodtam fel kaptam valami ruhát és le siettem Noel mellé.Láttam hogy Emilyt lélegeztetik én csak sírni tudtam.
- Indulhatunk?- milyen hihetetlen hogy Noel ennyire erős tud maradni, beszálltunk a kocsiba és a mentősök után haladtunk. Ashley és Matt csak később jönnek,Noel vissza jön értük.

19.rész

Sikeresen meg érkeztünk a koncertre,több száz ember már a kapuban állt hogy bejuthasson.
- Itt már minden parkoló dugig van.- rázta a fejét Noel.
- Menj még tovább hátha találsz.
- Ha tovább megyek messzebbről kell begyalogolni.- nézett a visszapillantó tükörbe Emilyre, tudni illik Emily gyűlöli ha messziről kell vissza sétálni.
- Azt hiszem én és Ashley itt kiszállunk és meg várunk titeket.- szorította meg Ashley karját arra célozva hogy szálljon ki vele.
- Igen, mi itt meg várunk titeket.
- Egy lépést nem mozdultok innen! - szögezte le Noel.
- Nem mozdulunk.- intett Emily hogy menjünk már.
- Noel ott van egy hely!- Hajolt előre Matt.
Leparkoltunk és mentünk vissza Emilyékhez.
- Gyors volt.- Szólt Ashley.
- Ja, aha a végén volt egy üres hely.- mosolygott Noel.
- Ugye ez vicc..-döbbent le Emily.
- Na ne izéljatok már gyertek siessünk.- ragadtam meg Emily karját.
A sorban állás vagy lehetett 20 perc és hallottuk a zenét bentről.
- Jó napot! A barátom Collins névre foglalt 5 jegyet.- közölte Noel a jegyárussal.
- Igen, itt vannak. Jó szórakozást!
- Siessünk már!!- szaladt be Emily a kapun.
- Boldog Szülinapot Matt!- öleltem át.
- Mi hogy ezt egész végig a szülinapomra terveztétek?- lepődött meg.
- Igen, talán gond?- nevette el magát Noel.
- Nem dehogy is, úristen annyira imádlak titeket.- ölelt át mindenkit.
- Naaaa most már siessünk..- fogta meg a kezem Noel.
Ez valami vicc ugye, Noel megfogja a kezem, Jézusom azt hiszem álmodok valaki csípjen meg.
Azt hiszem kicsit lesápadhattam mert elég furán néztek rám az emberek. 
Nagyon sokan voltak a koncerten gyorsan mi is elfoglaltunk egy helyet.
- Noel felülhetek a nyakadba?- kérdezgettem tőle.
- Aha persze gyere.- miután felvett Ashley is addig nyaggatta Mattat míg fel nem vette, szegény Emily egyedül maradt bár szerintem nem bánta eléggé elvolt egyedül.
A koncert végén mindenki sietett ki minél előbb a tömegből.
- Lányok ne maradjatok le!- végig fogta a kezem Noel és egy láncot alkottunk, nagyon vicces lehetett.
- Várjatoook!!-kiabált előre Matt.
- Mi a baj?- néztünk hátra egyszerre.
- Ashley nincs köztünk. 
Nagyszerű Ashley eltűnik ebben a nagy tömegben? Most mit csinálunk? Már megint csak pánikolni tudok.
- Noel, most mi legyen?- rántottam meg a kezét hogy álljon meg.
- Figyelj Lola, Emilyvel menjetek vissza a kocsihoz ne hagyjátok el egymást, okos lány Ashley hátha vissza ment a kocsihoz, de azért mi Mattal körül nézünk. Itt a kulcs, siessetek.
- Emily gyere.- húztam a kezénél fogva.
- Most mi lesz Lola?
- Reménykedjünk hogy Ashley tényleg annyira okos ahogy azt Noel mondta, és vissza ment a kocsihoz.
- Jól van.
Ki értünk végre a kapun és a kocsihoz rohantunk, de Ashley nem volt ott.
- Niincs itt..- fogtam a fejem és a kocsinak dőlve lezuhantam a földre.
- Héé Loool, Lolaaaaa!!
- AUUU, de fáj a fejem, mi történt? - kérdezgettem a többieket mivel a földön feküdtem és nem tudtam mi történt, ők csak hulla sápadtan meredtek rám.
- Elájultál mire vissza jöttünk-mondogatta Noel.
- És Ashley? - ültem fel hogy azért mégse a földön feküdjek.
- Itt vagyok, semmi baj- fogta meg a kezem és nyugtatott.
- De viszont te nem vagy jól, és ezt már tegnap este is észre vettem, látnia kéne egy orvosnak.- mondogatta Matt.
- Nem, nincs semmi bajom- mosolyogtam. - Biztos csak a tömeg miatt, segíts fel.- nyújtottam a kezem Noelnak.
- Biztos hogy jól vagy?
- Igen, Matt jól vagyok.
- Akkor menjünk haza.-intett Noel a többieknek.
A nyaraló láttán meg nyugodtam gyorsan felmentem a szobába letusoltam és alig vártam hogy ágyba kerülhessek.

18.rész

- Lola,-simogatta a fejem Noel.
- Lool
- Loolaaa..- úgy tettem mintha nem is venném észre.
- Mond te alszol?- hajolt a fejem főlé.
- Te most ezt komolyan kérdezted? Mond te ilyenkor mit érzel?
- Hát csak hogy kelj fel.- ült az ágyam végébe.
- Mi az?- ültem fel hozzá.- És hol vannak a többiek?
- Már mindenki a tónál van csak te aludtál.
- De a lányok mért nem ébresztettek fel?- ugrottam ki az ágyról és néztem ki az ablakból ami pont a tóra nézett. 
- Mélyen aludtál nem akartak. - vonta meg a vállát.
- És te mért nem vagy ott velük? És hány óra van?
- DÉL van és nem akartalak egyedül hagyni a házban, hátra felgyújtod.- röhögött ki.
- HAHAHA szerintem is nagyon vicces volt.- gúnyolódtam vele.
- Ja és a ma estéről akartalak kérdezni.
- Ja igen, a jegyek előre foglaltam le és a kapunál kapjuk meg.- magyarázkodtam miközben elmentem mosakodni.
- Ugye a macit itthon hagyod?- feküdt el és az ágyamon lévő macit kezdte elemezni.
- Jaj hagyd már.- vettem el tőle.
- Na mi is megyünk a tóhoz?
-  Aha, tőlem most is le mehetsz majd utánad megyek.
- jól van, akkor majd gyere UTÁNAM..- hangsúlyozta ki mikor ment kifele.
- Na most már elég lesz belőled.- vágtam hozzá egy párnát.
- Lool, annyira de annyira jól néz ki...- dőlt rá az ágyamra Ashley.
- Kicsoda?- néztem rá kérdően és szerintem elég ijesztő lehettem mert Ashley nagyon megijedt. 
- Ülj le kérlek.- folytatta.
- Na mond máár..
- Emlékszel mikor első nap írtál a suliról és Mattről?
- Ugye nem.- meredtem Ashleyre.
- Had mondjam már végig, naa és akkor már a képről tök cukin nézett ki és mikor a reptéren megláttam tudtam hogy ő kell nekem. De ha téged zavar akkor nem csinálom ezt.
- Mi? jaaj dehogy is ennek nagyon örülök és sok sikert..- öleltem át.
- Na most már jössz fürdeni?
- Menjünk.
- Nézzétek az álom manó..- kiabált Matt.
- Hölgyem..- jött mellém Noel és végig a derekamat fogta míg bennem mentem a vízbe.
- Mit jelentsen ez?- néztem rá furán.
- Mivel amióta itt vagyunk egyszer sem jöttél a víz közelébe, azt hittem most is megakarsz szökni.
- Vagy talán nem tudsz úszni?- folytatta Matt is.
- Ja dehogy is, csak nem értem rá.
Vagy úgy bent lehettünk egész délután mert már csak azt vettük észre hogy sötét van.
- Mennyi lehet az idő?-szólt Emily.
- Mindjárt kimegyek és megnézem.
- ÚRISTEEEEEEEEN.- üvöltöttem el magam és a házba rohantam, ami mindenkit megijesztett mert utánam rohantak. 
- Mi az?
- A koncert 11 kor kezdődik innen félóra az út és már 10 óra.- magyaráztam a csajoknak nagy ruha válogatás közben amire már ők is kapcsoltak és beszálltak.
- Mi a baj?- rohantak oda a fiuk, amire én csak a telefonomat mutattam meg Noelnak.
Igen, most már ő is kapcsolt mert rohamosan sietett a szobájába és mondta Mattnak hogy 10 perced van elkészülni.
Mivel tényleg nincs sok időnk ezért sminkre és hajra kevesebbet áldoztunk, leginkább a ruhára fordítottuk a hangsúlyt.
- Lányoook!!- kiabált fel Matt.
- Mindjárt.- szólt vissza Ashley.
- 1 perc, vágta vissza Noel.
- Mehetünk.-mentem le a lépcsőn.
- Huh, gyönyörű vagy.- lépett elém Noel.
- Na ne nevettess már.- mosolyogtam.
- Nem de komolyan.- valószínűleg sokkot kapott de ez nem is annyira érint mivel Ashleynek bejön Matt és ez viszonzott is így ez az este kettőjüké és kicsit kicsinosítottuk Emilyvel Ashleyt.
- Azt a mindenit Ashley, nagyon jól nézel ki.- ölelte át Matt.
- Köszönöm.
- Na és Emily..- csúszott le a korláton Emily.
- Na most már siessünk. - utasított Noel mindenkit.

17.rész

- Mivel ez  Benjamin szüleinek a nyaralója ne gyújtsuk fel a házat.- nevette el magát Noel.
- Emily, ez a te bőröndöd- nyújtotta át neki Matt.
Ashley és én már nagyon vártuk milyen lehet ez a ház belülről így kicsit körbe néztünk míg pakoltak a fiuk.
- Nézd Lola, egy levél vajon mi lehet?
- Hát nyisd ki és megtudod.
- khm..akkor lássuk- míg Ashley a levéllel babrált én felmentem az emeletre és kiválasztottam a legjobb szobát.
- Hé Lol várj már meg.- futott fel utánam Ashley is.
- Nos mi van a levélben?- kíváncsiskodva figyeltem míg ő elkezdi olvasni.

Reméljük jól fogjátok magatokat érezni.
Benjamin sajnos nem lehet veletek de majd legközelebb bepótoljátok. 
Mattnak nagyon nagyon BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánunk.
Kérlek titeket azért a ház maradjon épségben.
Jó szórakozást.

- Hu nem ismerem Benit se a szüleit de jó fejek lehetnek-lepődött meg Ashley a levelen.
- Csajok, elhagytatok.- jött fel Emily szomorú arccal a szobába.
- Jaj bocsásson meg felséged, nagyon elvolt foglalva a tó gyönyörűségével.
- De gonosz vagy.- huppant le mellém az ágyra és dobott hozzám egy párnát.
- Héé, amúgy a fiuk már végeztek?- néztem ki az ablakon.
- Nem tudom nagy csend van, itt hagytak minket? - futott oda Ashley is az ablakhoz.
- Nem látom a kocsit.
- Emily mikor feljöttél a fiuk még lent voltak?
- Igen?!
- Szóval nem tudod.- fogtam meg a fejem.
- Lányok!! - rohant fel Matt.
- Mi az?
- Noo...nooel..Nooel az előbb..
- Vegyél már levegőt.
- Az előbb még velem volt, most meg eltűnt.
- Hogy mi?- futott mindenki le egyszerre az udvarra.
- Noeeeel!!- kezdet el mindenki kiabálni.
- Én erre megyek Ashley gyere velem, ti ketten menjetek arra.- irányított el Matt.
- Már sötétedik merre lehet?- bepánikoltam, hirtelen azt sem tudtam hol vagyunk.
- Lola vissza kéne menni a házba lehet azóta meglett.- tanácsolta Emily, nem mondom de eszméletlen ez a csaj hogy miket tud eszembe nem jutott volna.
- Ashley mért vagy fürdőruhába?- néztem rá furán ugyanis ő és Matt a tóban fürödtek.
- Amiért te is mindjárt.- rohant felém Noel, azt sem tudtam hirtelen mit reagáljak de már nem tudtam mit ugyanis a vízben landoltunk mind a ketten.
- Ti normálisak vagytok vagy 1 órája téged keresünk és mire vissza érünk ti itt fürödtök míg én azt sem tudtam hogy te most élsz vagy már halott vagy.- nagyon kibuktam rájuk felsiettem a szobába bezártam az ajtót, előkerestem pár száraz ruhát és át öltöztem. 
- Lola, gyere már ki.- könyörgött az ajtó előtt Noel.
- Menj innen.
- Tőlem egész este itt bent depizhetsz de akkor nem kapsz pizzát.
- Nem vagyok éhes.
- Ne csináld már, ez csak egy vicc volt. - erre a mondatára felálltam az ágyról kinyitottam neki az ajtót.
- Neked az vicc hogy azt hiszem hogy a barátomat elrabolták?-kezdtem bele.
- Nem gondoltuk hogy bejárod az egész erdőt.- vakarta a fejét magyarázkodás közben.
- Mindenki tudta csak én nem?
- Csak Matt.
- Nagyszerű. huppantam le az ágyra és egy párnát kezdtem el szorongatni.
- Na ne csináld már kérlek gyere le mindenki téged vár.- ölelt át.
- Egy feltétellel, nincs több ilyen átverés. - szögeztem le neki mielőtt újra meg tennék.
- Nincs több ilyen esküszöm.
- Ajjj tee.- öleltem át.
- Lolaa- futott oda hozzám Emily.
- Minden oké.-mondogattam neki arra célozva hogy felejtse el a kérdéseit.
- Na jössz esti fürdésre?- intett a vízből Matt.
- Aha csak átöltözök. - míg kerestem fürdőruhát a telefon csengését hallottam Zac volt az..Zac sosem hív itt valami nincs rendben.
- Zac?
- Lola?, ohh bocsi anyát akartam- nevetett bele a telefonba.
- Azt hittem már baj van.
- Nem dehogy na de most csá.
- Szia.
- Megjöttem..- őrjöngött Ashley.
- Te meg hol voltál?.- mosolyogtam.
- Hát pizzáért..- mutatott a dobozra.
- Ahh vagy úgy.- bólogattam.
- Skacok kajaaaaaaa.- kiabáltam ki nekik.
- Uh végre, már éhen haltam- motyogta magába Matt.
- Ashley ugye hoztál tengeri gyümölcsöset?- kérdezgette folyamatosan Emily, ugyanis ő csak azt eszi meg.
- Persze tessék Emily.
Mire mindenki tele ette magát én még csak 2 szeletet ettem.
- Lola minden oké?- figyelt fel rám Noel.
- Aha, de nagyon fáradt vagyok úgy hogy felmegyek aludni, jóéjt.- köszöntem el tőlük felmentem a szobába rá zuhantam az ágyra és több emlékem nem volt az estéről.

16.rész

Az utazás kínos csendben indult. Csak a mi autónk volt olyan mintha csendkirályt játszanának  benne.
- Nem nyomhatnánk be a rádiót?- hajolt előre Matt, aki az ablakon át nézelődve már szét unta a fejét.
- Ilyenkor csak a délelőtti hírek mennek.-vágta vissza Noel, senkinek nincs szerintem híradót hallgatni.
- Legalább nyomkodd végig- kérlelte Ashley is.
- Ha végig megyek egyszer az állomásokon, utána már elhiszitek hogy ilyenkor nincs semmi?-forgatta a szemét Noel.
- Igen- ígérte meg egyszerre a hátsó társaság.
Noel bekapcsolta a rádiót, és igaza volt. Unalmas, unalmas, te jó ég, rémes, úristen, na ne vicceljenek már. Kábé ezek voltak a kifogások a csatornák ellen.
- Várj közlekedési hírek. Tedd vissza, azt hallgassuk meg- szólt Emily, be kellett látnom, hogy ez az ötlet nem volt annyira rossz.
A közlekedési hírek beolvasása elég bulisra sikeredett, bár nem értem, a műsorvezető kit akar átvágni, én ugyan nem hittem el hogy ennyire partihangulata van szerda délelőtt, amikor egy mikrofon mögött ülve csupán egy hangmérnök társaságában segíti az útra kelőket eligazodni. A hírek után pedig folytatódott a zenélés végre.
- Hopp,  egy üzenet- kaptam ki a telefonomat a zsebemből.
- Ki az?- kérdezte meg Noel.
Mivel Matt bulijáról van szó ami egy koncerten lesz így nagyon halkan kellett oda súgnom Noelnek.
- Megvannak a jegyek.-suttogtam.
Noel csak bólogatott jelezve hogy érti.
- Álljunk meg egy pihenőnél.-hajolt előre Emily.
- Miért?- fordultam hátra hozzá.
- Nagyon kell wc-re mennem..- mosolygott.
- Ajj Emily nem rég indultunk.- néztem meg a telefonomon az időt és észre se vettem hogy már másfél órája kocsikázunk.- Noel tényleg meg kéne állni egy kicsit- fordultam oda hozzá.
- Jó, ha látok akkor lefordulok.
- Köszönöm.- dőlt vissza Emily meg könnyebbülve. 
- Mennyi idő még mire oda érünk?- nyűgösködött Ashley is.
- Olyanok vagytok mint a kisgyerekek.- szólt hátra Noel.
- Már elzsibbadtam..- folytatta Matt.
- Én ezt már nem bírom, szerencsétek hogy van itt egy pihenő.- magyarázott Noel és lefordult.
- Végre..- pattant ki a kocsibol Emily és a WC-felé futott, Ashley és én ki ültünk az ott lévő padra, Noel és Matt pedig sétálgattak kicsit.
- Még mennyi idő?- kérdezősködött Ashley.
- Márcsak félóra. - nyugtattam meg.
- Csajok nem néznétek meg Emilyt? Indulni kell és már bent van vagy 10 perce.- ültek le mellénk a fiuk és nevettek.
- Majd én megnézem- álltam fel a padról.
De mire oda értem Emily pont kijött.
- Mehetünk?
- Aha
- Nocsak Emily elkapott a wc manó?- gúnyolódott Matt.
- Haha nagyon vicces, szállj inkább be.- vágott vissza Emily.
- Majd szóljatok ha megérkeztünk én addig alszok.- szólt Matt arra célozva hogy hagyjuk békén.
- Noel, mivan Mattal?
- Én sem tudom.- vonta meg a vállát.
- Nem lehet hogy a szülei miatt ilyen?
- Kitudja.
A hátra lévő út csöndben folytatódott, hirtelen Noel örülten nyomni kezdte a dudát.
- Noeeeeeel...megörültél?-kiabált rá Matt.
- Te mondtad szóljunk ha megérkeztünk.- nevette el magát.
- HAHAHAHA..nem így gondoltam.
- De szép tó- szólt közbe Emily.
- Na akkor pakoljunk.- szállt ki Noel a kocsiból.