- Jó napot! Emily Devensont nem rég hozták be.- szólalt meg Noel.
- Foglaljanak helyet és szólunk.
- Rendben, köszönöm.
Leültünk a váróba, Noel a combjaira támaszkodott és lehajtott fejjel csöndben ült.
Nagyon megrázó érzésem volt, 10 percre rá jött ki az orvos Noel beszélt vele annyit láttam hogy az orvos lehajtott fejjel megfogja Noel vállát és Noel a földre zuhan.
Abban a pillanatban oda rohantam és tudtam mi a helyzet. MEGHALT.
Ezt leírhatatlan egy legjobb barátot elveszíteni mind ketten a földön ücsörögve csak sírtunk.
Matt és Ashley jöttek mellénk és szedtek fel minket kibírhatatlan érzés. Noel berohant a kórterembe ahol Emily holtteste volt letakarva az ajtó küszöbéről néztem ahogy Noel végig simítja a fehér derű arcát ami már nem fog ránk mosolyogni többet.
Nem akartunk elmenni mellőle. Az orvosok felhívtak Emily szüleit és azonnal ide jöttek.
Én tudni akartam az igazságot mitől halhatott meg egyszer csak mikor semmi baja nem volt.
- Oh Lola.- ölelt át az anyukája éreztem olyat mint még soha összetört lélek az egyetlen gyermek volt.
- Tudni szeretném miben halt meg. - törölgettem a szemem.
De mindenki csak lehajtott fejjel meredt maga elé. Ekkor lépet be az apukája ő erősebb csak tud valamit mondani.
- Miben halt meg Emily?...
- Szív betegséggel született, mű szíve volt már az utóbbi évekbe, tudta hogy nem sok ideje van hátra.- fogta meg a vállam.
Hallottatok meg jobban csak sírni tudtam. Ürességet éreztem belül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése