Második rész

Ma reggel nagy dörömbölésre keltem Zac ütötte az ajtót.
- Lolaaaaa, kelj már fel elkésünk a suliból. - kiabálta hangosan.
Én ránéztem az órámra nagyon gyorsan kiugrottam az ágyamból, amilyen gyorsan csak tudtam elkészültem.Lesietve a lépcsőn anya szólt oda hozzám.
- És a hajaddal mi lesz?. - kérdezte kuncogva.
Bele néztem a tükörbe, én azt hittem elájulok...
- Anyaaa, elfogok késni..- szóltam oda neki.
- Anya és Zac össze néztek és elkezdtek röhögni. Én nem értettem mi van.
- Kicsim, -szólt anya de a röhögéstől nem tudta tovább mondani.
Én csak értetlenül ott álltam mikor közbe szólt apa.
- Lola, kicsim nem álitottad át az órád igaz?. - kérdezte.
- Neem. - mondtam még mindig érthetetlenül.
- Idő eltolódás van. - szólt Zac röhögve.
Miután leeset végre, felmentem a szobámba h át állítsam az órám, aztán megcsináltam rendesen a hajam is,közben  Zac bejött a szobámba ráugorva az ágyamra.
- Mi van? - kérdeztem.
- Ki ez a lány? - kérdezte.
- Nem tudom - majd kizavartam a szobámból.
Lementem anyához a konyhába ahol már azért úgy ahogy elvolt pakolva, felültem a pultra majd megkérdeztem.
- Anya, kiderítetted ki laktak itt? - kérdeztem
- Nem, még nem de hosszú még a nap. - mondta majd oda szolt apának.
- Drágám, munkába menet elvinnéd a gyerekeket suliba? - kérdezte apától.
Apa szó nélkül intett majd fel állt, - nem várok senkire most indulunk.
Felkapva a táskám a kocsihoz szaladtam mikor megláttam valami nagyon szokatlant és furát. De nem foglalkoztam vele mivel apa itt hagyott volna..
A suli előtt kirakott minket Zac és én külön kerestük a termünket, én újra össze futottam Mattal.
- Szia. - köszönt oda hozzám.
- Szia. - válaszoltam neki.
- Segítsek? - kérdezte mosolyogva.
- Ha ráérsz, igen. - mondtam neki.
Majd elindultunk a terem felé, szerencsére ugyan abba az osztályba járunk szóval lesz egy kis segítségem beilleszkedni..:)
Az osztályba érve leültem egy üres padhoz és mellém ült Matt, a tanár bejött majd egyből kiszúrt engem. Kihívott, hogy mutatkozzak be, sokat nem mondtam mivel lámpalázas lettem.
Az óra végén örültem, hogy kiszabadulhattam..Mattal lementünk a büfébe ahol 2 haverja és egy lány várta.
- Fiuk Emily, ö itt Lola. - mutatott be.
- Sziasztok. -  köszöntem neki.
- Szia. - köszöntek vissza.
Majd Emily elkezdett kérdezősködni.
- Honnan jöttél? - kérdezte.
- New York-ból. - válaszoltam.
- Ajha, de mért? - folytatta a kérdéseket.
- Azt még magam sem tudom. - válaszoltam.
A fiuk elindultak, mi meg utánuk mentünk. Én is kérdezgettem Emilyt kicsit.
- Mattal milyen a viszonyod? - kérdeztem. Majd erre nagyot röhögött.
- Ha arra gondolsz h járunk, nem nem járunk..:) - vigyorgott.
Becsengettek órára így elindultunk a terem felé, közben egy fiút láttam a tanári előtt aki szokatlanul mintha felbosszantatták volna nagyon idegesnek tűnt, és ahogy súrolta a kezem az a hideg szellő, nagyon megijedtem. A teremben leültünk, és megkérdeztem Mattat.
- Ki volt ez a fiú?
- Jeremy. - válaszolta.
- De mért tűnt olyan mérgesnek? - folytattam.
- Ö mindig ilyen. - majd elcsendesedtünk mert bejött a tanár.
A suli végén anya jött értünk, mindegyikünket kifaggatta.
- Na milyen volt az első napotok? - faggatózott.
- Jó. -  válaszoltuk egyszerre.
- Ja és anya kiderítetted? - kérdeztem tőle.
- Igen de konkrétan nem mondták meg mert nem sokáig laktak itt csak meg építették, és 1 hónapot voltak itt. - mondta.
- Értem. - válaszoltam.
- És szereztetek barátokat? - faggatózott tovább.
- Igen, - ismét feleltük egyszerre.
Mire haza értünk apa még nem volt otthon, szóltam anyának, hogy fent leszek megírom a házim. Menet közben a szomszéd megint leskelődött, így vissza rohantam anyához.
- Anyaaa, - kiabáltam neki.
- Igen?- kérdezte.
- Mit akar a szomszéd, amióta megjöttünk csak minket figyel... - mondtam neki kicsit megijedve.
- Nem tudom, apád ma úgyis át megy hozzájuk majd akkor megkérdezheted tőlük... - válaszolta nyugtatta.
- Rendben, - majd vissza mentem a szobámba.
Lecke írás közben apa megjött, átmentem Zachez h szóljak neki h megyünk szomszédot köszönteni, bár azt nekik kéne..
De Zac nem volt a szobájában, gondoltam akkor lent van tv-nézni, lefele menet hallottam anyáék kicsit össze kaptak valamin. Lementem h megkérdezzem.
- Mi folyik itt?
- Semmi, kicsim meny fel a szobádba. - utasított anya mérgesen.
- Jól van, de hol van Zac? - kérdeztem tőlük.
- Elment az egyik osztálytársával mindjárt itt lesznek. - mondta.
Én felmentem a szobámba ezek szerint nem lesz köszöntő.. Már kilenc óra és Zac még sehol anyáék nagyon kiakadtak, egyszer csak kopogtatnak az ajtón, Anya nyitott ajtót. Én hallgatózni kezdtem és kiderült, hogy csak a drágalátos kisöcsém aki elvesztette a kulcsát de arra nem volt mentsége h mért ilyen későn jött... anyáék lecseszték felküldték a szobájába. De én kíváncsi voltam mért volt el olyan későig át mentem hozzá.
- Mit csináltatok? - kérdeztem.
- Semmit. - válaszolta.
- Látom rajtad h valami rosszat, igaz? - kérdeztem folyamatosan.
- Te is láttad azt a Jeremy fiút? - kérdezte.
- Igen, mért mi van vele? - faggattam.
- Nagyon furán viselkedik és követtük hazáig de nem jutottunk sokra.. - mondta elkeseredve.
- Mi ti megvagytok húzatva? - kérdeztem mérgesen.
- Tudom h nincs rendben vele valami... - mondta.
- Jó kutatást, de ha bajba kerülsz nem segítek..- mondtam neki röhögve.
- Lola, - kiáltott utánam.
- Igen? - kérdeztem.
- Ne mond el anyáéknak..- kérlelte.
- Rendben. - mondtam neki majd bementem a szobámba.